Ismered a Négyszögletű Kerek Erdő lakóit? Már hallom is a választ, „Micsoda kérdés! Hát persze! Ki ne ismerné őket!” Azért csak tovább faggatózom. „Na, de láttad is őket? Találkoztál velük? Személyesen? Hmm. Na ugye, hogy nem.
Persze, hogy nem, hiszen a mesében laknak. Lázár Ervin meséiben, és mindannyiunk szívében, hiszen te is, én is rajtunk nőttünk fel, illetve mikor felnőttünk, őket olvasva talán kicsit újra gyerekké váltunk. Akkor újra megkérdezem: „Találkoztál is velük?” Hááát...Úgy érted, élőben?
Valahogy úgy. Nem egészen, de majdnem. A megszólalásig élőben, ahogy mondani szokás. Mintha valaki átment volna értük innen a valóságból a mesébe, és kiszabadította volna őket. Tényleg? Bizony.
Az a valaki pedig nem más, mint Megyeri János szobrászművész. Megyeri János, amikor Pécelre költözött s megtudta, Lázár Ervin, a nagy meseíró sokáig e helyen élt és alkotott, úgy gondolta, valami nagyszabású, maradandó művel szeretne adózni emlékének.
Hosszas előkészületek, és fáradságos, szívvel-lélekkel-szakértelemmel végzett munka eredményeként nemrég elkészültek az életnagyságú figurák, Dömdödöm, Szörnyeteg Lajos, Ló Szerafin, Vacskamati, Mikkamakka, Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa, s az én személyes kedvencem, Maminti, a kicsi zöld tündér "virágkörüli" útra indulnak, vándorkiállítás formájában. S hogy el ne vesszenek, nem maradhatnak kíséret nélkül: maga az alkotó, édesapám, Lázár Ervin is velük tart, jobban mondva az ő megszólalásig hasonló, élethű szobor mása, mely természetesen úgyszintén a művész, Megyeri János keze munkáját dícséri.
